2026.07.03. Az Alba Regia-Arrabona római kori hadiút mentén pihenőhely lehetett a területen. Ennek marad ványai mentén épült meg a középkori falu. A vidék természeti adottságai – kiszáradt mocsár és vulkáni utóműködés – mondákat kapcsoltak a helyhez, innen származhat a Sárkány név. Legrégibb írásos említése 1193-ból maradt fenn Sarcajn formában. Luxemburgi Zsigmond adománylevelében Nagysárkány királyi falu szerepel, a csókakői várbirtokhoz tartozott.
A török hadjáratok idején másfél évszázadra elnéptelenedett a hely. I. Lipót Hochburgi Haas Jánosnak adományozta a területet, aki nyugat-magyarországi birtokáról 24 német családot telepített át az 1720-as években. Kialakult a jellegzetes sváb falukép. Az udvarok végén épült pajták erdőszerűen vették körül a települést. Ebben az időben épült a Wágner-ház, amely vendéglőként, lóváltó helyként és postaállomásként működött a 18-19. században. A fogadó alatti pincékből több irányba alagutak vezettek, ezeken keresztül a betyárok el tudtak menekülni a pandúrok elől.
Szent István tiszteletére építettek templomot 1774-ben, amely kicsinek bizonyult, és tűzkárokat is szenvedett. Harminc év múlva emelték az új templomot, amelyet 1807-ben szenteltek fel. A
19. század közepétől a vasút megépítése és a fakitermelés segítette a falu fejlődését. A második világháború után a német ajkú családokat kitelepítették. A Bakony előtagot 1902-ben csatolták a község nevéhez. 1950-ben Fejér megyétől Komárom megyéhez került a település.
1952-1954-ben készültek el a templom freskói, Jeges Ernő festőművész alkotásai. Jeleneteket ábrázolnak Szent István és az Árpád-házi szentek életéből. Bakonysárkány 2022-ben elnyerte Az Év Digitális Faluja, 2023-ban pedig a Tehetségbarát Önkormányzat Díjat.
Kulturális örökség:
Szent István király katolikus templom, 1807
Modern európai érték:
Komplex digitális eszközpark és tehetség fejlesztési program, Fekete István Általános Iskola, Csukás István Óvoda
Programajánló:
Sárkányfutás, félmaratoni országúti futóverseny, augusztus
Forrás: Mi Komárom-Esztergom vármegyeiek vagyunk – szerző: Terplán Zoltán) Fotó: Forgács József, Sipos Zoltán
