2026.07.06. A településen a kelta kultúrához tartozó tárgyakat is találtak, de a legtöbb tárgyi emlék az ókorból való, ezek főként késő római éremleletek.
A Nyéki ér neve a honfoglalás korából származhat. Bársonyos hegyét – az 1051. évi hadi események leírásakor – Kézai Simon is megemlíti. Az Árpádkori oklevelekben Barsun, Barsunus formában fordul elő. A területen épült a 13. század elején Bársonyos, Szöllős és Kált települések temploma Antiochiai Szent Margit tiszteletére. Ebben az időben lett egyre nagyobb terület a pannonhalmi Szent Márton apátság tulajdona. Hunyadi Mátyás idején két évtizedre a király irányítása alá kerültek a bencések birtokai.
A 16. században a törökök többször kifosztották a falut, megölték vagy rabságba vitték a lakosokat. A terület kétszáz évre hadszíntérré vált. Bársonyos földjeit a környékbeli falvak lakói vették bérbe és művelték. A főapát engedélyével mezőörsiek telepedtek le a faluban, az Öreg-hegyen szőlőt telepítettek, pincéket ástak.
A benépesítés 1733-ban folytatódott, amikor a Nyitra megyei Sasvárról szlovákok érkeztek a községbe. A Pannonhalmi Apátság 1765-ben építtetett templomot. A plébániát 1767-ben emelték, majd a következő évszázadban jelentősen kibővítették.
1847-ben készült el a kétszintes, klasszicista stílusú épület, amely főapáti nyaralóként is szolgált. Az 1800-as évek második felében épült meg Pervátpusztán a Jékey-kúria, Gróf Jékey Gedeon nyári rezidenciája.
A századvégi filoxérajárvány után a szőlőket újratelepítették. A szőlősgazdák védőszentjüknek, Szent Orbánnak szobrot állítottak a Föveny-dűlő bejáratánál. Bársonyos ma a Neszmélyi történelmi
borvidék ászári körzetéhez tartozik.
A községet 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez. A településen áthalad a SacraVelo kerékpáros út és a Szent Jakab zarándokút is.
Kulturális örökség:
Szeplőtelen fogantatás templom, 1765, Klasszicista plébánia, 1767
Modern európai érték:
Időskorúak Szociális Otthona, BársonyosPervátpuszta
Programajánló:
Falunap, június
Forrás: Mi Komárom-Esztergom vármegyeiek vagyunk – szerző: Terplán Zoltán. Fotó: Forgács József
