full screen background image
Search
2019. november 19. kedd -
  • :
  • :

Értékféltő, és szeretne még sok fiatalt ilyenné nevelni

Értékféltő, és szeretne még sok fiatalt ilyenné nevelni

2019.09.23. Tolna Megyéért-díjjal tüntették ki dr. Say Istvánt, a megyei értéktár bizottság elnökét. Az aktív korában kulturális és művelődési intézményeket vezető szakember nyugdíjasként sem pihen. Közéleti feladatai mellett haikukat ír, és kisnyelvek mentésével foglalkozik.

– A Nemzeti Művelődési Intézet Tolna Megyei Irodájának címzetes igazgatója, a Tolna Megyei Értéktár Bizottság elnöke. Közel a hetvenhez is tanul és tanít. Most éppen mit?

– Lakitelken képeztek ki arra, hogy az ötezer lakosnál kisebb településeken munkába álló művelődési szakemberek oktatásában részt vegyek – válaszolta dr. Say István. – A kulturális kormányzat a következő két évben kétezer ilyen személyt szeretne megfelelő felkészítés után oklevélhez juttatni. Ez bőven ad munkát nekem is.

– És mi lesz a haikukkal meg a kisnyelvek mentésével?

– Azokkal is foglalkozom tovább. A finn és az észt közötti öt kisnyelv nyelvtanát és szótárát már összeállítottam. Ezek: a vepsze, a vót, az izsor és a karjalainak két változata, a livvi és a lüd. Az első három már megjelent nyomtatásban, az utóbbi kettő nyomdai előkészítése folyik. További kutatásaim során a karjalainak még két nyelvváltozatát találtam meg és dolgoztam fel: viena és tveri. Ez utóbbit beszélőknek olyan a viszonyuk a Karjalában élő őseikhez, mint a csángóknak hozzánk. S ha nem a nyelvészkedésben mélyedek el, akkor a haikukban. Az első kötetemben, 2004-ben, hétszázat adtam közre, egy évvel később újabb háromszázat, s 2014-ben megjelent egy kis füzetem, Fohászos címmel, 77 hitéleti tartalmú háromsorossal. Tavaly is megjelent egy kis könyvecském, melynek Schubert Péter volt a tipográfusa és illusztrátora. Ez részben tisztelgés egykori piarista tanárom, a 85 éves Jelenits István előtt, akinek irodalmi indíttatásomat köszönhetem.

– Plusz az értéktári munka?

– Igen. Értékeink számbavétele, megóvása, gondozása nem elhanyagolható, közös ügyünk. A Tolna Megyei Értéktár Bizottság lassan a hetedik évét kezdi. A tagok a saját szakterületük kiváló ismerői, jól kiegészítjük egymást, ha művelődéstörténeti, vallástörténeti, néprajzi, építészeti vagy művészeti kérdések kerülnek elő. Ez idő alatt a megyei értéktárba 425 értéket emeltünk be, és mindig van egy-két új várományos. A napokban került be például a paksi Hopp-Halász Károly képzőművészeti munkássága, illetve a kakasdi Sebestyén István mesemondó tevékenysége. Jelenleg a megye 109 településéből 65-ön folyik értéktári munka. A helyi értéktárak tételeit ha összesítjük, ezernél nagyobb számot kapunk. A helyi értékek terjeszthetők fel aztán megyei szintre, s a megyeiek az országosra. A megyék rangsorában folyamatosan a legjobbak között vagyunk; mindig dobogósok.

– Ilyen eredmények láttán magától értetődik, hogy kitüntetnek valakit? Vagy váratlan volt?

– Azt kell mondanom, hogy váratlanul ért. Most kaptam először elismerést attól a tábortól, amelyikbe tulajdonképpen tartozom. Korábban csak a másik oldal regnálása idején tüntettek ki, például a Bezerédj-díjjal. Úgy tekintek erre az elismerésre, mint ami a velem, a mellettem és mögöttem dolgozók tevékenységének is szól. A hivatalos indoklás szerint az értékőrzés és a közművelődés területén, valamint a közéletben kifejtett több évtizedes munkásságomért adományozták e díjat. Megjegyzem, még nem fáradtam bele, kötelességemnek tekintem a folytatást, erőm és tehetségem szerinti mértékben. Ugyanakkor, mivel vezetői posztokon senki sem tud hibák, sőt vétkek nélkül ténykedni, én ebben a kitüntetésben azt is látni vélem, hogy megbocsáttattak az elkövetett hibáim. Egyébként, az egyik kiskamasz unokám megmosolyogtató véleménye szerint, nekem a trendihez képest eléggé lúzer a gondolkodásom. Bízom benne, hogy sikerül még őt és sok fiatalt, hozzám hasonló „lúzerré” nevelnem!

A Tolna megyei közgyűlést tizenkét éven át erősítette

Say István 1950-ben született Budapesten. A piaristáknál érettségizett, aztán nyomdász, majd bölcsész végzettséget szerzett. Először a kincsesbányai, aztán a székesfehérvári művelődési házban dolgozott, majd Tolna megyébe került. Volt a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház igazgatója, a megyei önkormányzat művelődési főosztályának vezetője, és a többszöri név- és feladatkör-változáson átesett Tolna Megyei Általános Művelődési Központ vezetője. Lakhelyén, Sióagárdon 16 évig tevékenykedett, mint önkormányzati képviselő, a megyei közgyűlést pedig 12 éven át erősítette. Jelenleg a Megyei Értéktár Bizottság elnöke. Irodalmi és nyelvészeti munkássága is jelentős. Haikukat ír és kisnyelveket ment. Ez utóbbi tevékenységéért debreceni, szombathelyi és szegedi magas szakmai köröktől is kapott már elismerést. Nagy családja, két gyermeke és hat unokája van.

Forrás: TEOL.hu




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

More in dr. Say István, elismerések, értéktár, hagyományőrzés
Close